Sofi naplója.

2014.szeptember.8

Hétfő.Még tegnap este kijelentették hogy már akármikor léphetek a kórházból, így sajna Dani már nem jöhet be csak hozzám. Egy oka volt annak hogy menni akarok már, és egy oka hogy nem. Amiért menni akartam, az az hogy Zéti Kittivel van már egy pár napja, és nem akarom hogy mire haza érek, már Selena Gomezről meg ilyenekről beszéljen az öcsém.(Kinézem Kittiből hogy ilyenekkel tömi szegény fejét.) Amiért pedig maradni akarok, az az hogy a suliba ne röhögjenek körbe, és ne kelljen szembenéznem Annával. Kedves kis padtársam. De hát az öcsém persze hogy fontosabb nálam,így hétfőn már a suliba dekkoltam.

Reggel 6:30kor keltem (nagyon nehéz volt mert megszoktam, hogy a kórházban 10-11 kor keltem) megcsináltam a reggelim,hívtam Kittit és kimentem a buszmegállóba. Megint megkaptam mint szoktam, a kedves reggeli "köszöntéseket" a néniktől.

-Jaj kislányom! Bújj már ki a kaszás szerepből!

-Nem vagyok kaszás.-motyogtam.

-Ne feleselj! Tudod ki voltam én?

-Na ki?

-Hát az biztos hogy nem ez.-mutatott rám, és elkezdett röhögni az egész nyugdíjas klubb.

Mivel reggel volt, és rossz kedvem, így elég bunkó voltam. Pedig általában tisztelem az öregeket.. 

-De legalább ebben (mutattam magamra) több gerinc van, mint abban.-mutattam rá.

-Tisztelet kölyök. Tisztelet.-szólt be egy papi. 

-Az. És maguknak hol marad?

Közben jött a buszom így kénytelen voltam ott hagyni a véneket.Végre.

Mikor beértem a suliba, rettenetesen elkezdett görcsölni a hasam. Igazából, nincs már velem senki. Egyedül töltöm majd a szüneteket, nem beszélek senkivel. Vagy mégis?

Az első órám tesi volt, így lógtam mert nem akartam a többiekkel lenni. Tehát megint a Mekinél kötöttem ki. De most Lázár nélkül.

Második órámat, már ha akartam se úszhattam meg, így beültem Anna mellé, és lehajtottam a fejem a padra.(még szünetben)

-Még most se tértél észhez?-bökött meg.

-Nem is fogok.

-Nem lesz senkid.

-Lázár ott van. 

-És a suliba kivel leszel? Ch.

-Inkább leszek egyedül mint egy árulóval.-emeltem fel a fejem és az arcába mosolyogtam.

-Na összejött a gonosz mosoly.

-Vicces.

-Dani? Nem utált meg?-röhögött.

-Nem nyilatkozom róla. 

-Gyerek.

-Kétszínű.-kontráztam.

És...megtörtént az,aminek nem kellett volna legalábbis szerintem. Anna lekevert egy pofont(!!). Persze ezt szó nélkül és tett nélkül hagytam. Nem vagyok verekedős tipús. Úgyhogy csak bámultam a táblát. 

-Nem mersz ütni?-vihogott.

-Nem mocskolom be a kezem.

És adott mégegyet. De megint nem reagáltam. Viszont az osztályom annál inkább kezdett mellém állni. Záporoztak a "Hagyd már békén te idióta", "Mit ártott neked szegény?" és a "Letépem a kezed" mondatok.(az utóbbi Zozi volt. Ő mindig is bírt.:) ) De persze nem csak engem bíztattak, ugyan úgy jöttek a "Tépd meg!" és a "Adjál neki" szövegek Annának is. Az egész sztori vége az lett hogy Zozi lement az igazgatóiba hogy megvadult egy osztálytársa, reméli hogy a szája még nem habzik, úgy hogy siessenek. 

-Hajda Sophia? Mi történt?

-Kaptam két fülest.

-Kitől?

-Tőle.-mutattam magam mellé.

-Mii? Tőlem? Jajj Sophim, hát legjobb barinők vagyunk.-és megölelt. Ezzel a "barinővel" már érezni lehetett hogy tiszta Xénia2.

-Kétlem.-és ellöktem magamtól.

-Mi folyik itt?-kezdett kijönni a sodrából az Igazgatónk.

-Hát Anna! Lekevert kettőt Sophinak.-mondta Zozi és Boldi.

-Valóban?-nézett rám.

-Valóban.

-Akkor Anna kedves, fáradjon az igazgatóiba.

Anna felállt,és belerúgott a bokámba. Még most sem reagáltam. Minek? 

Anna egész órán lent volt a dirinél, úgyhogy nyugodt órám volt.Szünetben pedig lenéztem a büfébe.Ahol nagy meglepetésemre, Danit és Xéniát találtam. Ohh, meg plusz egy főt. Anna. 

-Sziasztok.-köszöntem.

-Helo.Kiengedtek?-köszönt Dani.

-Aham.

Xénia és Anna valamit beszéltek,Daninak köszöntem, szóval megvolt minden. Beálltam a sorba.

-Jajj Sophii! Olyan éhes vagyok engedj már előre.-nyávogott Xénia.

Egyébként oltári nagy sor volt még így is.

-Nem. Bocsi.

-Miéért? Éhen halook.

-Sajnálom én is.

-Nem lehetsz ilyen.

-De igen.

-Hagyjad már.Állj a sorba.-"védett meg" Dani.

-Már te is? Jézusoom. Nem is vagyok éhes.-és elviharzott Annával.

-Kérsz valamit?-néztem Danira.

-Nem kösz.-és felvette a csörgő telefonját.

Sajna nem sokat tudtam elcsípni belőle de ennyi pont elég is volt..

Dani: aha ráérek

Dani: jólvan,végzek a suliba és megyek, puszi.

Dani: énis,nagyon.

Kirázott a hideg. Daninak van barátnője? Aaaauch. 

Délután megtanultam és felhívtam Lázárt.

Sophi: Hali.

Lázár: Szia. Milyen napod volt?

S: Ehm, kaptam két fülest, meg asszem' Daninak van egy barátnője.

L: Kitől??? Összejöttetek? 

S: Annától. Dehogy. Lázi, ez a valóság.-röhögtem.

L: Annától? 

S: Aham. Neked milyen napod volt?

L: Elment. Beszéltem Larával. 

S: Üüüüüüühüm.

L: A lány aki bejön.-segített ki.

S: Jaaa! Na mesélj.

L: Semmi extra. Szombaton megnézzük a Hősök terét.

S: Randi szagot érzek. 

L: Lehetséges.-röhögött.

 Teljesen elbeszéltük az időt, amikor elkezdett csipogni az órám.(Éjfél előtt 10 perccel jelez, hogy kívánni kell..ugyanis rám fér)

S: Lázár, alszol már?

L: Nem,dehogy.

S: Éjfél lesz mindjárt. Kívánj.

L: Mi értelme ennek?

S: Általában az emberek kívánnak éjfélkor.

L: Érteem, de mi értelme?

S: Hátha teljesül.. 

L: Ja öhm oké.

S: Mindegy.-röhögtem.

L: Na megyek.. Holnap Tz-t írok mindenből.

S: Miért nem szóltál? Akkor nem hívlak.

L: Nem tudom. Na menj kívánni. Jó éjt!

S: Jó éjt!

Kemény két órát beszéltünk Viberen. Szóval anyu nem kap infarktust még a kórházban. Hihi. Szóval letettük, én mentem kívánni utána pedig aludtam. 

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat